1.0BIGYÓKAhttps://bigyoka.cafeblog.huKisshttps://bigyoka.cafeblog.hu/author/barbi-kiss-35facebook-com/<p style="text-align: justify">Bár azt hittem, a pénteki nap utáni zavartságomat képtelenség tetézni, mégis sikerült. Főnökbalázs ugyanis kitalálta, hogy a fiúk új egyenruhát kapnak az arculatváltás miatt. Megkért, kérdezzem meg, ki mekkora ruhát hord.</p> <p style="text-align: justify">Kisomfordáltam a garázsba, de egyedül DD-t találtam ott. Ránéztem, és a lehető leghülyébb módon tettem fel a kérdést: - Dédéééé, kellene nekem a méreted, meg tudod mondani?</p> <p style="text-align: justify">DD arcára rögtön kiült a "bevágnám a szalcsidat" vigyor, és lazán közölte: - Méterhúsz... Elég lesz, Tami?</p> <p style="text-align: justify">Éreztem, ahogy az arcszínem karmazsinvörösre vált, ezért egy szemérmes mosoly után gyorsan elfordultam. Kíváncsi voltam, szóba hozza-e az előző hétvégét, bár annak esélye, hogy úgy kezd el beszélni, hogy én háttal állok neki, igen haloványnak tűnt. De aztán csak feltette a kérdést: - Jól vagy, cica?</p> <p style="text-align: justify">- Ahaaa... - affektáltam zavarodottan. Aztán csak néztem rá, ő pedig mosolygott. Egyetlen hang sem jött ki a számon, mert folyamatosan azt zakatolta az agyam, hogy "szerelmes vagyok beléd, szerelmes vagyok beléd, szerelmes vagyok beléd". Hogy mentsem megmaradt méltóságomat, inkább fülig érő szájjal és ködös tekintettel visszakóvályogtam az irodába. Főnökbalázs már tűkön ült: - Na, sikerült?</p> <p style="text-align: justify">- Mit sikerült? - kérdeztem vissza. Láttam rajta, hogy enyhén elborul az agya: - Tami, te hol jársz? Mekkora ruhát rendeljek a fiúknak?</p> <p style="text-align: justify">Akkor eszembe jutott, miért mentem ki. Gyorsan elhadartam: - Ja, nem voltak kint, DD meg azt mondta... (na ezt nem mondhatom el, és már megint elpirultam)... szóval azt mondtam DD-nek, hogy majd felírom az övét is akkor, amikor a többiek megmondják.</p> <p style="text-align: justify">Főnökbalázs csak legyintett, de láttam rajta, hogy gondolatban épp visszaidőutazik arra a napra, amikor engem alkalmazott, és a múltbéli önmagát győzködi, hogy nagy hiba lenne engem választania. De csak ennyit mondott: - Kicsit több odafigyelést szeretnék.</p> <p style="text-align: justify">- Oké... - fordítottam hátat neki, és miközben adatrögzítettem, folyamatosan a méterhúszon járt az agyam. Aztán hazaérve tovább szőttem gondolataimat, mégpedig olyan átéléssel, hogy a következő fél évben minden egyes álmomban kizárólagos főszerepet kapott.</p> <p style="text-align: justify"></p>richhttps://bigyoka.cafeblog.hu/files/2014/05/csiga-mérőszalag-150x150.jpg150150