1.0BIGYÓKAhttps://bigyoka.cafeblog.huKisshttps://bigyoka.cafeblog.hu/author/barbi-kiss-35facebook-com/<pre>A hétvégén DD ismét lesokkolt. Nem találkoztunk, de végigesemeseztük a szombat estét és a vasárnapot. Együtt szurkoltuk végig az eurovíziós döntőt - ő a Kedvesem ellen, én mellette -, illetve érintőlegesen közölte, hogy visszahívták az előző munkahelyére, és elgondolkodott azon, elfogadja-e. Bár még csak alig több, mint fél éve dolgozunk együtt, kétségbe ejtett csupán az, hogy elképzeltem, milyen lenne nélküle. Tény, hogy mindketten kivagyunk mostanában. Itt a szezon, a munka egyre több, mi egyre nehezebben bírjuk, és egymásba kapaszkodunk, hogy elviseljük az alsó hangon napi 10-12 óra munkát. Rajta kívül senki nem érti meg, min megyek keresztül, hogy néha mennyire megerőltető magamba fojtani a Főnökbalázs ellen kitörni készülő dührohamokat. DD azonban kiváló hallgatóság, én pedig az ő panaszládája vagyok. Nem szépítem: kiveséztük a főnök hiányosságait. "Te tartasz itt, Tami!" - bukott ki belőle. Piszok jó érzés, hogy ő is ennyire kedvel engem! Persze azt is megbeszéltük, hogy szombat este ő cuki volt, én pedig csini. És akkor olyat írt, amit tízszer kellett elolvasnom, hogy el merjem hinni:  "Kell attól szebb, hogy a lelkivilágod olyan, mint a mágnes? Magához vonz... Van egy olyan kisugárzásod, ami másnak nincs. Meg emellé a kis ruhácskáid... Hadd ne mondjam!" Az elveim felhördültek bennem. Nem akartam reagálni, de nem reagálni még kevésbé akartam. Bepötyögtem hát neki ennyit: "Mit ittál és mennyit? Érzem már, te leszel a vesztem..." Reklamált, hogy ennek köze nincs az italhoz, mert neki már tizenhárom éve én vagyok a veszte. És amikor azt mondta anno, hogy nem lennénk jó páros, úgy értette, hogy túl közel áll hozzá mindaz, ami és aki vagyok, és ő az ilyesmitől fél. Na, ha fél, az jó! Mert nekem meg elveim vannak!</pre>richhttps://bigyoka.cafeblog.hu/files/2014/05/hétvége-150x150.jpg150150