BIGYÓKA

Hamarosan hivatalosan is megtudtam, hogy van munkám. Főnökbalázs hívott, hogy megossza velem az örömhírt. Természetesen úgy tettem, mint akit teljesen váratlanul ért az információ: meglepődtem, ahogy illik, még hitetlenkedtem is, és olyan lendülettel siettem aláírni a szerződésemet, hogy lányos zavaromban még a cég telephelye mellett is elhajtottam. Egy hajtűkanyar után beszáguldottam az irodába, és mindent… Tovább »

Ha már ovi meg semmittevés, délelőttre nem tudtam jobb programot kitalálni, mint hogy polgárpukkasszak kedvenc közösségi oldalamon. Beléptem, és az egyik voltkolléganőm abban a pillanatban rám írt: “Gratulálok!” Gyorsan számot vetettem magammal, hogy milyen fontos életeseményemről maradtam le, ami gratulációra szorul. Mivel rövid gondolkodást követően a napom egyetlen nemes cselekedeteként mindössze annyit tudtam megnevezni, hogy ölben vittem… Tovább »

Csörög a telefon, felkapom, ki az… – Halló! – Üdvözlöm, a munkaügyi központból telefonálok.  Fasza. Tuti megvonják a maradék egy hónapra járó juttatásomat, a diákhitelesek rabosítanak, tanulhatok cigit tölteni, és hozzá kell szoknom az instant kávéhoz… – Igeeeen? – szóltam bele a lányom arcát memorizálva, mert a kétésfélmillát biztosan nem egy hét alatt fogom leülni.  De… Tovább »

Az itthon töltött nyaram mintha csak egyetlen napig tartott volna.  Ha már így alakult a sorsom, igyekeztem kihasználni az ajándékba kapott időmet és a SZÉP-kártyámat, és leugrottunk a Balatonra Miával és az apjával. Persze 5 nap után duzzogva jöttünk haza, mert Robi félreértelmezte a szándékomat, és újrakezdésnek vélte a közös nyaralást. Az esték azzal teltek,… Tovább »

Szerencsére eddig nem volt időm megzuhanni, mert a munkaügyi központban történő ügyintézésre egy fél napja rámehet annak, akinek nincs szerencséje. És be kell látnom: engem mostanában nem ért az a megtiszteltetés, hogy lett volna. Mától tehát hivatalosan is munkanélküli vagyok, és október elsejéig még keresetpótló juttatást is kapok. Hurrá! Persze azért gondolkodni volt időm. A legtöbbet azon… Tovább »

-Tami, gyere be, légy szíves! – Dana, a főnököm hívott. Felpattantam, fogtam a tollamat és egy A4-es papírt, és a kolléganőm szánakozó pillantásának (“ennek vajon mi baja?”) kereszttüzében besétáltam az ügyvezetői irodába. – Még nem vették fel a telefont, de folyamatosan próbálom hívni őket – kezdtem a magyarázkodást, de Dana egy határozott kézmozdulattal belém fojtotta… Tovább »