Rohanó nyár
Az itthon töltött nyaram mintha csak egyetlen napig tartott volna.
Ha már így alakult a sorsom, igyekeztem kihasználni az ajándékba kapott időmet és a SZÉP-kártyámat, és leugrottunk a Balatonra Miával és az apjával. Persze 5 nap után duzzogva jöttünk haza, mert Robi félreértelmezte a szándékomat, és újrakezdésnek vélte a közös nyaralást. Az esték azzal teltek, hogy ő illetlen helyeket próbált keresgélni rajtam, én pedig hol a lányunkat használtam pajzsként, hol pedig az újonnan kifejlesztett, fekvő helyzetben rúgkapálós harcművészeti technikámat alkalmaztam rajta. Védekező mechanizmusomnak oly nagy sikere volt, hogy megállapította, én biztos szeretőket tartok, mert az nem létezik, hogy egy szexuálisan túlfűtött nőnek nincs igénye a kamatyolásra, és nem hajlandó alkalmanként összefeküdni a gyermeke 3 éve külön élő apjával. Levonta tehát a konklúziót, hogy vágyaimat másokkal csillapítom, ergo kurva vagyok. De szerintem valójában azt akarta mondani, hogy "köszönöm, hogy álltad a nyaralásom összes költségét, és napokig a kislányom mellett lehettem éjjel-nappal", csak valószínűleg nem találta a megfelelő szavakat. Ebből az esetből is tanultam valamit: a közös balatoni nyaraknak befellegzett.
Most, hogy lassan elkezdődik az óvoda, kezdek aggódni, hogy vajon hogyan tovább. Az önéletrajzok gyártásán túl vagyok, városszerte szétszórtam őket, de még a szerelősorra sem kellek, mert túlképzett vagyok. Valószínűleg attól félnek, hogy az újságíró diplomámmal cikkeket kezdek el gyártani a kapcsolók összeszerelése közben. És a hipermarketek sem alkalmaznak olyan árufeltöltőt, aki minden akciós újságban legalább 10 durva nyelvi hibát talál. Legfeljebb majd új CV-t készítek, és beleírom, hogy 8 általánosom van. Hátha...