A szalcsi

Úgy értünk haza, mint a zombik. Mia végig aludta az utat, de délben, amikor megérkeztünk, még mindig nem volt a helyzet magaslatán, mint ahogy én sem. Semmi kedvem nem volt szalonnát sütni a fiúkkal, de az, hogy egy hete nem láttam DD-t, arra ösztönzött, hogy összekapjam magam. Persze előtte leinfóztam Főnökbalázst, hogy mindenki páratlanul vesz-e részt a csapatépítésen, mert ha családos buli esetén stornóztam volna a megjelenésemet. Balázs közölte, hogy abszolút asszonymentes összejövetel van, a kollégák iszogatnak, ahogy tőlünk kitelik, csatlakozzak én is. 
Beugrottam a zuhany alá, magamra kaptam egy ujjatlan felsőt, egy farmert meg a pink konverszemet, majd kocsiba ültem, és két perc múlva ott is voltam. 
Ahogy beléptem a kapun, és megpillantottam DD-t... Nem tudom mihez hasonlítani azt az érzést. Mintha csak először láttam volna. Csillogott a szeme, és az enyém is, talán picit könnybe is lábadt. "Szia, kolléga... hiányoztál!" - üzentem neki a tekintetemmel, de a számon csak egy kollektív "sziasztok" csúszott ki. 
- Gyere, Tami, foglaltam neked helyet - mutatott magamellé, és máris lehuppantam a padra. Le nem tudta volna törölni a vigyort a képéről, de én sem. Aztán elém lökött egy feles poharat, és teletöltötte: - Igyál, le vagy maradva!
- Kocsival vagyok - tájékoztattam, és az addig letörölhetetlennek tűnt mosolya felháborodott arckifejezésbe csapott át: - Ezt mégis hogy gondoltad, szivi? Ez így nincs jól. Mi az öcséd száma? 
- Minek neked az öcsém száma? - néztem rá nagy kerek szemekkel. 
- Mondd a számát! - szólított fel erélyesen. - Felhívom, mert ma nem maradhatsz józan. 
Nem ellenkeztem. Ha DD azt mondja, igyak, hát iszom. Elhadartam neki a számsort, ő pedig tárcsázott, majd a zöngés és zöngétlen hangokat itt-ott keverve beleszólt: - Halló, a te nővéred a Tami? ... Akkor jó, na figyelj. Az van, hogy én a nővéred munkatársa vagyok, szalonnát sütünk, és mi nagyon-nagyon szeretjük a Tamit, de komolyan! ...Igen, igen... szóval a Tami most nem tud inni, mert kocsival jött. Ki kellene jönnöd ide a telephelyre, és elvinni az autót, mert hazafelé már nem fog tudni vezetni. ... Hogy kijössz a tiéddel, Tami visszavezeti az egyiket, te a másikat, és visszahozod a sajátoddal? - Rám nézett, hogy én értem-e. Bólintottam, hogy persze, világos. Aztán sűrű hálálkodások közepette letette, és ismét vigyorogva tájékoztatott: - Mindjárt itt van az öcséd. 
Kimentem a kapuhoz, lebonyolítottuk az autóvisszaszállítást, DD pedig közben halálra aggódta magát, hogy tuti nem megyek vissza hozzájuk. De megérkeztem, amit DD elégedetten nyugtázott. Gyorsan a szintjükhöz közeli állapotra illumináltam magam, majd Főnökbalázs szólt, hogy kezdhetünk nyársalni. Itt némi gondban voltam, ugyanis sosem sikerült még úgy felhúznom a szalonnát a nyársamra, hogy az első pörgetés után ne a tűzben kössön ki. Ki mást hívtam volna segítségül, mint DD-t. Ártatlanul megkérdeztem: - DD segítesz? Felhúzod a szalonnámat a nyársra? Én ehhez tök béna vagyok, meg be is kéne vagdosni a tetejét, mert fogalmam sincs, mennyire mélyen kell bevágni. 
Amit akkor láttam a szemében, olyan korábban még nem. Hasonlót igen, amikor a hungexpón a csajokat stírölte, és szinte levetkőztette őket a szemével, de velem szemben így még sosem nyilvánult meg. Tehát ahogy rám nézett, a tekintete szinte parázslott, hozzá vigyorgott, kidugta a nyelvét, és megszólalt: - Tami... Bevágnám neked...
Elpirultam, és a kezébe nyomtam a nyársat és a szalonnát. Imádom a mocskos száját! Azokat a szavakat, amelyek mást megbotránkoztatnak, én szó szerint iszom. Annyira ittam, hogy az is hidegen hagyott, amikor Csabi, miután megmentette és legurította a tűzbe esett dobozos sört, hanyatt vágódott a padról, és tarkóra tett kézzel pihent a fűben, néha kiadva magából, amit elfogyasztott, néha pedig hangosan horkolva. Mindenki vele volt elfoglalva, én pedig csak DD csillogó szemeit néztem, és záróráig meséltem neki, hogy teltek az idegenben töltött napjaim. 
- Lassan indulunk, szedjétek össze magatokat... meg Csabit! - vetett véget a mókának Balázs, és egyesével bepattantunk a teherautóba. Természetesen én a főnök és DD között kaptam helyet. Először Csabit transzportáltuk haza szerető - és remélhetőleg megértő - nejéhez, egy viszonylag kanyargós úton. Ahogy ott ültem DD mellett, összeért a combunk, és a kanyarokban szorosan egymáshoz dőltünk... mit dőltünk, simultunk! Olyan állapotba kerültem ettől, hogy be kellett csuknom a szemem, nehogy valaki észrevegye az élveteg fejemet. DD közelsége olyan izgalmi állapotba hozott, hogy sosem tapasztaltam még hasonlót. Nem néztem rá, mert féltem, ha ugyanazt látom rajta, amit ő láthatott volna rajtam, az sem érdekelt volna, hogy rajtunk kívül még négy kollégánk van a kocsiban. Elvesztettem a fejem, összeszorítottam a fogam, és nem értettem, mi történik velem. Ökölbe szorítottam a kezem, mert automatikusan megindult DD combja felé. Szerencsére ennél a pontnál megérkeztünk a házunk elé. Kipattantam mellőle, talán el sem köszöntem tőle, csak rohantam haza, hogy vegyek egy kiadós hidegzuhanyt. DD, mit csináltál velem???